1. Fejezet

1. Fejezet

farkasandrea.lapunk.hu-fantasy sorelválasztó

Bladers óriási szürke ködbe borult, szinte minden bele veszett, alig lehetett látni bármit is.
A levegő száraz volt, már – már folytogató. Az egyik földes út mentén állt egy dús koronájú bokor.
A bokor ágai hirtelen megrecsegtek és egy fekete macska ugrott elő.
 Fekete kissé szegecses nyakörvet viselt, zöld szemeivel kémlelni kezde a tájat, majd mikor meggyőződött róla, hogy tiszta a terep
átváltozott emberi, férfi alakba, de nem ember volt, hanem vámpír, nyakörve ugyanúgy megmaradt.
– Atlas, micsoda kellemes meglepetés, mi szél hozott erre egy ilyen csúnya, ködös napon ? – hallatszott egy női hang a fiú háta mögül.
A hang gazdája egy vörös hajú, szürkés szemű, magas, karcsú lány volt, szintén vámpír.
– Maya … már csak te hiányoztál … – vetette oda foghegyről a fiú.
– Csak nem másra számítottál ? – vonta föl szemöldökét a lány.
– Őszintén? Nem számítottam senkire – felelte Atlas.
Maya sértődött képet vágott és hátat fordított a fiúnak, aki erre gúnyosan elmosolyodott.


farkasandrea.lapunk.hu-fantasy sorelválasztó

Hangos pata dobbanások hallatszottak az erdő felől. Nemsokára megjelent a pata tulajdonosa is lovasával.
 Egy gyönyörű fekete hesseni mén volt, lovasa pedig egy világos, ezüst szőke hajú, szürkéskék szemű, átlagos alkatú,fekete lovagló ruhát viselő, lány volt.
– Állj meg, Sonic, hó ! – szólt a lány lovának.
A mén egyetértő horkantást hallatott, majd lefékezett, megállt. Nagy orrlyukaival szaglászni kezdett a levegőben veszély után kutatva. Ám a levegő tiszta volt, veszélynek még csak halvány jele sem érződött. A mén megnyugodott.
Ő egy különleges mén volt, varázslatos képességekkel megáldva.
– Marny, ott vagyunk már ugye ? – nézett hátra lovasára Sonic.
– Igen, azt hiszem, ez Nocahn  – a lány lecsusszant a nyergből.
Előttük egy hatalmas zöld vár állt. A várnak tíz tornya volt. Rengeteg őr sétált benne fel – alá.
 A kaput egy hatalmas koponya díszítette, melnyek hosszú szemfogai voltak. Négy őr állt előtte, mindegyik zöld egyenruhát viselt.  Marny elindult feléjük, Sonic mögötte lépkedett.
– Légy üdvözölve idegen ! – köszöntötte az egyik őr.
– Grata ! – Marny a zöld kaput nézegette.
– Mondd, mi a szándékod itt?
– A vezetőtökhöz küldtek. Békés szándékkal.
– Ám, legyen … kapu nyílj ki ! – A kapun legalább ezer megbűvölt lakat lehetett.
Az őr parancsára azonban mindegyik szépen sorban feloldódott, majd a kapu kinyílt. Marny indult is volna befelé, de …
– Állj ,bekísérlek – az őr bevezette őket a várudvarba.
 Ott elfordultak balra, felmentek egy hosszú csigalépcsőn, majd egy sötét barna ajtó előtt megálltak. Az őr kinyitotta az ajtót. Mikor beléptek rajta mindent ugyanaz a koponya minta díszített, ami a várkapun volt. Egy bársony trónon ült egy sarkiezüst szőke hajú, fekete karkötőt és ezüst nyakláncot viselő nő ült.
Az esüst láncon egy nagy, kereszt medál volt.
– Marny Blackrose? Üdvözöllek, Norina Kelbell vagyok – a nő felállt a trónszékből.
– Igen, én vagyok, szint úgy – Marny a zsebébe nyúlt és kivett onnan egy apró dobozkát.
– Már vártam, mikor érkezel, Cyona küldött egy levelet még a jöttöd előtt.
Marny csak mosolygott, átnyújtotta a kis dobozt. Amikor Norina átvette a dobozka mocorogni kezdett. Norina kinyitotta és
abban a pillanatban eláraszotta az egész termet egy sötétkék füst, semmit sem lehetett látni csak hallani ; egy zümmögő hangot.

farkasandrea.lapunk.hu-fantasy sorelválasztó


Kategória: Nincs kategorizálva
A bejegyzés közzétéve: 2011.11.30. @ 21:01. Kategória: Nincs kategorizálva . Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólhatsz, vagy trackback a saját oldaladról.
Szólj hozzá